péntek, május 20, 2011

Emlékezetemben maradsz örökre

Esős idő volt. Szürke árnyalatba borult, majd dörgött az ég, ám a Nap sugarai megvilágították a szemközti idegen tájat. Az esőcseppek az ablakomon szaporán kopogtattak. Az esőillat és egy furcsa, keserű szösszenet, mely átjárta a szobámat, különös érzést keltett bennem. Nyomasztó érzést. (...)
Halk szuszogás hallatszott, az utolsók voltak már. Éreztem. Majd' öt éven át a szobatársam, boldogságforrásom volt. Önző módon hozzá fordultam, ha lelkiállapotom nem ütötte meg az "elvárt" szintet, ha nem volt mit tennem. Még mindig odapillantok a megszokott helyére, ha neszt hallok, vagy ha más nem, már csak megszokásból is. (...)
A kezeim közt lehelte ki az élet utolsó cseppjét. Éreztem utolsó szívdobbanását, utolsó mozdulatait, rezdüléseit. Tudtam, hogy vége, ám a reménnyel élve magamban mégis szólítgattam, noszogattam. A tudat, hogy nincs többé, felfoghatatlan volt. Elveszteni egy részt saját magadból még a pokol maró, égető tüzénél is fájdalmasabb érzés, s ezt a hiányt nem pótolhatja senki és semmi.
Fontos voltál nekem. Még mindig az vagy. Az is maradsz. Az életem részévé váltál.
Szeretlek.

csütörtök, május 27, 2010

Érzem már a nyarat

Nem is tudom, mit írhatnék. Sok dolog történt, és valahogy mégsem. Az elején még fontosnak tűntek, most már jelentéktelennek számítanak egyes dolgok. Jelenleg itthon vagyok, nem mentem iskolába. A lehető legjobbkor vagyok megfázva- meg sem lepődök, mert mindig kifogom. "Ezaz Petra.." Bár ez most valamilyen szinten jól esik..mármint, hogy nem megyek egy unalmas pénteki napon padot koptatni, így hasznosabb dolgokkal is tölthetem az időm, minthogy azt számoljam, hány nap, óra, perc és másodperc van hátra mindezekből.
Mindjárt vége :)

hétfő, április 26, 2010

Hegy'

Most már tuti, hogy ott leszünk Hegyalján. Nincs már sok idő, pontosan..hú 2 hónap- 2 hét- 3 nap. Addig már csak az iskolában való megpróbáltatásokat, meg a szokásos arcokat kell kibírni..és NYÁR :)
Addig itt egy videó, hogy ne csak én csorgassam a nyálam

Dél

A hétvégét Szegeden töltöttem- osztálykirándulás néven. Soha nem voltam még Szegeden, és szombatra, mikor jöttünk haza, Északra hoztuk a meleget Délről :) egy-két dolgot leszámítva nagyon tetszett az ottani környezet. Mennyi minden múlik 5óra utazáson, és fogalmam sincs, mennyi kilométeren. Sok volt, az biztos. És megérte.
A képek- remélem- hamarosan a birtokomban lesznek.

kedd, március 02, 2010

Fenomenális történések

Avagy rádöbbenés, hogy igenis érdemes néha felkelni reggelente.
Noha nem csak néha..amikor felkelsz és látod, hogy süt a nap, melegség járja át a szobádat és a lelkedet márcsak a látvány miatt is...hiszen még csak március másodikát írunk. Tavasz, Napsütés! 270 napot vártunk rátok.
Az egyéb történések, melyek a fenomenális kategóriába sorolhatók, a mindennapi láncreakciók, mikor egymást követik sorban az események- szinte már lottózhanék is, hiszen csukott szemmel is kitalálhatnám, mi fog történni. De élvezem! Ezt a semlegességet..a vihar előtti csendet.

szombat, december 12, 2009

Újabb regeneráció

Ismételten elkapott valami torokfájós-lázas vírus. Már lábadozok belőle, és van, aki mellett ezt tehetem.. Tényleg kifordult/felfordult a világom, és szerencsére most csak a jó oldalát látom és érzem ennek eredményeképpen.
Nem voltam segédkezni a szalagavatón. Azt mondták, nem kell mennem, nehogy betegebb legyek. A többiek most díszmagyarban csodálhatják a végzősöket és a táncukat, én meg itthon köhécselek..remek. És még csak azt sem mondhatom, hogy 'majd legközelebb'. Bosszantó.

szombat, december 05, 2009

Happy hours 0-24

Talán elmondhatom, hogy 80-20 lett az arány a irányába. És ennél, remélem, még csak több és több lesz. Most örülök, és boldog vagyok :) és ez pont elég.

hétfő, november 30, 2009

A boldogságra, vagy valami egészen másra(?)

Elgondolkodtató ez a kép. Maga a hely is, ahol készült; számomra (többnyire) igen kedves hely. Lényeg a lényeg, hogy elsőízben jelentheti sötétségben a fényforrást. Azt a reménysugarat, ami még színt vihet az életedbe.
Másodsoron pedig..igen. A kép árnyas oldala lehet akár a gyász, az elbúcsúzás, a magány..és a többi. Az egyenlőség kedvéért a jó mellé tartozik a rossz is. 50-50%-ban vegyül el a jó és a rossz 'oldal'. Vannak jó napjai az embernek, amikor- mondjuk- 70-30%-ra oszlik ez a teória, s ahogy az az élet rendje, 'visszakapod' , így 70-30% lesz egyszer a rossz javára.
Nálam pontosan 50-50%ban oszlik meg jelenleg, és piszkosul nem kívánom senkinek ezt az egy helyben tengődést. Vagy ússzak örömmámorban a 70,80,90 százalékommal, vagy gyötrődjek. Vagy ezt, vagy azt, de a 'kicsit ebből, kicsit abból' dolog most nincs kedvemre.

vasárnap, november 29, 2009

Megváltozott volna a Világ?

Az én Világom igen. Nem teljesen, de egy kicsit fenekestül felfordult az életem. Az embernek az első, alapvető kérdése, hogy 'egy kicsit' hogyan fordulhat fel fenekestül valakinek az élete. -Hát így. Én vagyok rá az élő példa. És, ha bízom, akkor már elmondhatom, hogy teljesen felfordult az életem. Illetve a számtalan sarkából lett kifordítva.. nem is tudom már :)
Anyu remegő lába, és egyre gyorsabban dobogó szíve vagyok.

hétfő, november 23, 2009

Skin

Ősz-végi Betegség. Majd elmúlik.