Utólagosságok

rég jártam itt. utóbbi hetem szimplán betegeskedésből állt. láz, nátha, köhögés, egész napi fekvés, egész napi semmittevés, s a többi. a nehezén túlvagyok már, szerencsére -> kinek igen, kinek nem ;D bár a pénteki nap örökre emlékezetes marad. a rizsáimmal [jobbhelyeken barátok:)] életünk egyik legjobb napja volt. sok ilyet akarok még.. nagyon sokat. ottvoltak, akik kellettek.

másnap megint visszajött a torokfájásom és annyit sem tudtam beszélni, mint előtte. megérte. holnap végre megyek suliba (azt sem gondoltam volna, hogy valaha ilyen leírok) és megtartom azt a biosz előadást :D és jólesz, mert tudom, érzem. és hogylétezik az, hogy fagyban, hidegben vannak még szúnyogok? hát bizony megcsípett.

Érdemes volt. Vagy mégsem? Dee

alapvetően jól indult a napom, amíg fel nem akartam kelni. valami különös dolog járt át, amikor keltem volna ki az ágyból. aztán hoppá(!), "kicsit" megszédültem és/vagy 1.5 órán keresztül nembírtam kikelni az ágyból. ebből következőleg suliba se mentem -> bioszból sem feletem, föciből sem írtam. vagy 2 kibaszott liter teát ittam és feküdtem és feküdtem. most tényleg sajnáltatom magam? ajjaj.

neem inkább nem melankóliázok. lényeg, hogy túl van élve ez a nap is zömében. éshogy megjött a cipő, amire olyrégóta vártam :) éshogy végsősoron a dokinál, a rendelőben nem szenvedtem harmadfokú halláskárosodást a soooKKis gyermeteg, könnynélküli sírás miatt.

Regeneráció a természettel

Jesus wants me for a sunbeam.

Hovatartozás

holnap ismét egy jó nap lesz kilátásban... bioszfelelésem és földrajz tz. meg fogom csinálni.

tudom, hogy el lesznek olvasva ezek a sorok. egyszer, biztosan. és lehet, minél hamarabb. tudom, hogy sok olyan tulajdonságom van, amiben eltérek másoktól, a 'közhelyektől'. és nem sajnálom ezt! tudom, hogy sokan felnéznek rám, és tudom, hogy sokan a pokolra kívánnak. sosem akartam drasztikus módon megfelelni másoknak. mi értelme lenne? illegetném a 'nemvalódi' énemet mások előtt. sosem volt megfelelési kényszerem. adtam/adom önmagam és ez így pontosan jó.

Mindennapi általánosság

talán egy újabb nap, amikor azt éreztem, hogy miért keltem fel(?). miért nem álmodtam tovább. igaz, azt sem tudom már, mit álmodtam. talán nem is baj... ugyebár az álmaink is csak egy átmeneti folyamat, és ugyanúgy mi alakítjuk, mint ahogyan az életünket is. konkrétan valóság sincsen.. illetve van... csak mondhatni érdektelen az egész. mindent magunknak teremtünk az életünkben. tegyük fel mentális vagy fizikai értelemben. na és az érzelmeink, az elveink és a nézeteink? sosem kérdőjelezzük meg őket.. miért nem? mert beletörődik a többség a sorsába. de mégis segítenek érvényesülni és hovatartozásunkat kifejezni. bár az is hovatartozást fejez ki, hogy tudatmódosító szereket használ az egyre fiatalabb nép?! rohadtul nem! ez az emberi gyengeség. a könnyebb út. milyen könnyebb út?? inkább egyre hosszabb és mélyebb lejtőnek nevezném.

egyre inkább fogalomhiányosak vagyunk. tiszt.kiv., mert szerencsére még találni értéket, ami kincs.

A kezdet

ma kezd(t)em "blogos életem".. de ironikus, hogy mennyi helyre írtam már mindenfélét. még visszagondolni is fura, hogy az idők során mennyit változtam.. őszintén szólva kipróbálom, hogy milyen ezaz egész. leírni a gondolataimat, amik már-már felemésztenek. holnap folyt.köv.