Mindennapi általánosság

talán egy újabb nap, amikor azt éreztem, hogy miért keltem fel(?). miért nem álmodtam tovább. igaz, azt sem tudom már, mit álmodtam. talán nem is baj... ugyebár az álmaink is csak egy átmeneti folyamat, és ugyanúgy mi alakítjuk, mint ahogyan az életünket is. konkrétan valóság sincsen.. illetve van... csak mondhatni érdektelen az egész. mindent magunknak teremtünk az életünkben. tegyük fel mentális vagy fizikai értelemben. na és az érzelmeink, az elveink és a nézeteink? sosem kérdőjelezzük meg őket.. miért nem? mert beletörődik a többség a sorsába. de mégis segítenek érvényesülni és hovatartozásunkat kifejezni. bár az is hovatartozást fejez ki, hogy tudatmódosító szereket használ az egyre fiatalabb nép?! rohadtul nem! ez az emberi gyengeség. a könnyebb út. milyen könnyebb út?? inkább egyre hosszabb és mélyebb lejtőnek nevezném.

egyre inkább fogalomhiányosak vagyunk. tiszt.kiv., mert szerencsére még találni értéket, ami kincs.